Közben itt hallgathatod is!

Sokat ért mostanában az a kérdés, hogy "Mi a baj a mai férfiakkal?". Persze, biztos vagyok benne, hogy fel lehet tenni ezt a kérdést a másik nemre is, de nő létemre természetes, hogy a nők panaszai érnek gyakrabban a fülembe. No meg ki tudja! Lehet, hogy tényleg többet panaszkodunk. Meg az is lehet, hogy jobban érzékeljük mi a problémát, elégedetlen, mindig jobbítani akaró női szemeinkkel, mint a férfiak.
Van az a vicc, melyben egy sok emeletes "férj-áruház" nyílik, amiben szintenként nő a férfiak képessége, és a válogató nő mindig feljebb megy, egészen a tetejéig (10.szint), ahol egy számláló várja és közli vele, hogy része lett annak a statisztikai bizonyításnak, hogy a nők sosem elégednek meg semmivel. A viccben egy "feleség-áruház" is nyílik, ahol pedig a harmadik szintnél a férfiak minden igényét kielégíti, a főzni, szexelni és őket elengedni tudó nő és a többi szinten még egy férfi se járt, bizonyítandó, hogy a férfiakat milyen egyszerű boldoggá tenni (ergo milyen igénytelenek).

Micsoda sztereotípiák! Nagyon félünk a sztereotípiáktól a mai világunkban. Milyen jó, hogy a viccek mindet kimondhatják!
A "mai világunk" alatt a nyugati, egyre politikailag korrektebb, individualista, fogyasztói társadalmat értem, melyben én egy értelmiségi, középosztálybeli, nagyvárosi fiatal nőként létezem.
Magyarország azért még közelebb áll kelethez is, no meg vannak bőven olyan társadalmi rétegek és közegek, ahol a sztereotípiák nagyobb részét képezik a mindennapi gondolkodásnak.
Most, hogy magamat jól bekategorizálhatóvá (sztereotipizálhatóvá) tettem a biztonság kedvéért, beszélhetek arról, ahogy én látom a helyzetet, ambivalens, kettős szemüvegemen át. Az, akinek fájnak a sztereotípiák így veheti úgy, mintha "Kamilla viccét" hallgatná. (Vagy Kamilla hermeneutikáját)

Akármennyire féltem tőlük, rá kellett jönnöm, hogy már pedig léteznek sztereotípiák. Másfél éve a turizmusban dolgozom, és minden nap találkozom és beszélgetek több száz turistával. E mellett sok más nemzetiségű, kultúrájú és vallású kollégámmal is együttműködök. Rengeteget utazok is, helyiekkel ismerkedve, sőt szállásolok is el embereket a világ minden pontjáról. A saját bőrömön kezdtem megtapasztalni kulturális különbségeinket.
Legfájóbban a férfi és női szerepek felfogásában levő különbözőséget éreztem meg. Volt, hogy szó szerint fájt. Viszont az elfogadás őszinte harcosaként muszáj senkit nem bekategorizálnom, megbélyegeznem egy embertársa cselekedetei miatt... ezért inkább fordítva csinálom! Egy kategória, egy kulturális csoport tagjának cselekedeteit, csoportja tulajdonságainak fényében értelmezek. Ezzel felszabadítom őt, mint személyt a felelősség alól.
Amennyire felszabadíthatóak a homoszexuálisak a felelősség alól, annyira felszabadíthatóak a férfiak és a nők is a felelősség alól. Mindenki másképp csinálja. Ma a nők nadrágot hordanak, a férfi otthon marad a gyerekkel.
És így értem meg őszintén azt a férfit, aki olyan tetye-tutya és a francba miért nem kezdeményez már!
És azt is, aki megütött, vagy megerőszakolt.
Megértem.
Megígértem, hogy őszinte leszek. Tudom, miről beszélek.
Viszont hadd mondjak néhány szót, amit mindenkinek a saját szívére bízok:

(Fejlődés - 2016 május)

A Nő: gyenge és gyengéd, szerető, elfogadó, megértő, tisztelő, befogadó, gömbölyű, mindent megszépítő, túlbonyolító, síró, hiú, önbizalom-hiányos, sok mindent azonnal igénylő, szemet gyönyörködtető, csinos, hímző, főző, gondoskodó, holddal változó, szeszélyes, csábító, érző, érzelmek viharában szárnyalva, táncolva éneklő.

A Férfi: erős és kemény, magabiztos, megítélő, féltékeny, féltő, szögletes, szépet szenvedélyesen imádó, megszerző, értékelő, birtokló, hosszútűrő, leegyszerűsítő, igényeit megvető, harcos, vadász, döntést meghozó, felelősséget felvevő, racionálisan gondolkodó, biztonságot stabilan teremtve növekvő.

A Férfi Fa. A Nő Madár. A Férfi Anyag. A Nő Lélek. A Férfi Pohár. A Nő Víz. A Férfi Jéghegy. A Nő Tűzvész. A Férfi Hordó. A Nő Bor.
A Férfi Nap. A Nő Hold.

Nem igazságokat mondok ki. Érzéseket. Érzek. Nőként szárnyalok. Elengedem a pontosságot a folyamat kedvéért. Elengedem a hatalmat, a szeretet és elfogadás kedvéért. Elengedem az erőt a gyengeség kedvéért. Mert van Férfi aki felvegye helyettem!

Nem kell. Nem kell nekem tudnom. Nekem éreznem kell. Kiszagolnom a gyermekem a tömegből, karjaimba vennem, megölelnem, szeretnem, etetnem. Gyermekként táplálni férjem, őt Istenként tisztelni, benne teljesen megbízni, lányaként dicsérete után áhítozva szépülni, ragyogni.

De ehhez egy Férfi kell nekem. Azért nem vagyok még madár, mert nem találtam meg a fám. De ha nem válok madárrá magamtól, nem tudom berepülni a teret, hogy megtaláljam a fám. Azért nem találtam meg a fám, mert még nem nőtt fel, nem erősödött meg, nem alkalmas a fészkelésre. Azért nem alkalmas a fészkelésre, mert nem lát igazi madarakat maga körül, akik miatt érdemes lenne nőnie.
De nőjön fel és rögtön szárnyra kél majd a madara, hogy megtalálja!

Törjük meg az ördögi kört!
Nézzünk mélyen a szívünkbe, magasan a világunkra és nyíltan egymás szemébe!
És kezdjünk el látni, élni, érezni, ítélni, lépni, nőni, repülni!

Én repkedem, mert megtaláltam a fám! Csodálatos dolog. Végre nem kell "fásult-madárnak" lennem többé. Erős, független, összezavarodott, megfáradt nőnek. Az igazi Férfi mellett még én is lehetek végre madár.

Most arról csicsergek, hogy micsoda fám van nekem, amely megerősít, pihentet, felüdít, nevel, dicsér, etet, szépít, meghallgat, megtart, megvéd, csodál, szeret.