Mikor jön el Krisztus?
Mikor Krisztus eljön az gyönyörű lesz.
Olyan amilyet nem tudunk még elképzelni, de gyönyörű lesz.
Érlelődik rá a világ, hogy megtörténjen.
Sötétség növekedik, vagy a világosság... Nem is tudjuk már igazán.
Elveszett az iránytűnk, semmi nem mondja már meg, mi is az ami szép.
De Krisztus gyönyörű. És akkor látni fogjuk mi az, ami szép, amikor csak ránézünk.
Nehéz ebben a várakozásban élni, de egyben könnyű is.
Könnyebb csak várakozni a nagyon szép eljövetelére, mint rátekinteni és megsemmisülni a jelenlétében.
Megsemmisülni? Aki nem kapta a kegyelmet, az nem tud rátekinteni a gyönyörűre, hatalmas bűntudat és vád megjelenése nélkül az ő szívében.
Ezért a Kegyelemnek kell teljesen eljönnie az előtt, hogy Krisztus eljön. Hogy minél kevesebben semmisüljenek meg. (2Péter 3:9; 1Tim 2:4)
Ő arra vár, hogy mi mind a Kegyelemben éljünk, mert senkit nem akar elveszejteni a saját önvádjába belebetegedve.
Előbb meg kell értenie és éreznie a világ minden fejének és szívének, mi is a kegyelem.
Mit kaptunk meg a 2000 évvel ezelőtti Krisztusban?
Mikor ezt mindenki látja érti és érzi, akkor fog eljönni újra.
Remélem.
Mert én sem szeretném, ha sokan elvesznének. Igazából azt vágyom, hogy senki ne vesszen el!
De én értem a Kegyelmet? Érzem? Élem?
Valóban?
Átformálta-e már az egész létem és mindenem ez a Kegyelem?
Ameddig én nem tudom ezt kijelenteni, amíg még vád van a szívemben, addig én sem várom igazán Krisztus visszajövetelét. Mert addig én is félek. Nem szavakkal, nem a fejemmel, de valahol mélyen a szavaim mögött azt hiszem, hogy félek. Mert ítélem még magam. Valahol mélyen még nem érzem teljesen tisztának magam.
Pedig az vagyok.
Ezt muszáj kijelentenem.
Nem büszkeség azt mondanom, hogy tiszta vagyok. Mert nem magamtól és nem magamért vagyok tiszta. Én egy gyenge ember vagyok. (2 Korintus 12:10)
De erős vagyok, mert Krisztus él bennem.
Krisztus erős.
A Kegyelem erős.
Én gyenge és esendő és semmi.
De erős és stabil és minden.
Kegyelem
A kegyelem az, amit nem érdemlünk meg.
A kegyelem nem arra néz, hogy mi az érdemem. Nem méri meg azt, aki vagyok. Nem kezd el számolni.
A kegyelem nem számol.
A kegyelem nem tudja, nem is akarja tudni az én méreteimet, a hibáim mértékét nem látja, mert a kegyelem mérhetetlen.
A kegyelem mindenkié.
Mindenkié.